(...) aztán látva az élen vágtató főhős foszforzölden lüktető taknyát és hatalmasan lobogó, nyúltülepű mackógatyáját, elröhögte magát.

Egy olvasható époszi sodrású webszakregény írása végképp nem egy nagy etwas... Feltéve, hogy nem ragaszkodunk rögeszmésen az értelmes kérdésekhez és válaszokhoz...

Míg ott üldögéltek, egy fekete kordbársony muraközin bevágtatott Andrassewiwán(hoe?) mester, hogy megnyissa az õ jonhát és a kiállítást.

Minthogy ez nem a nyomtatott, vagy elektronikus sajtó számára készült – vagy mert régóta ismerték egymást –, oldottabb, emberibb lett a szokványos, olykor óhatatlanul „mache” interjúknál.

Mester, a portárs magyar karikatúra Császára a K.-i Művelődési Központ vesztibüljében egy porvörös, ócska fotelben fetrengve hallgatta a körötte fetrengő egyéb mesterek (...) eszmefuttatását a karikatúra sajátosságairól.